Már hónapok óta figyelem -feltételezem, sok társamhoz hasonlóan- a blogélet édesanyjának, az index-címlapnak a áldásos tevékenységét. Mi bloggerek olyanok vagyunk, mint a sok-sok kicsi gyermek, akik olykor értetlenül nézik, hogy a másik, aki semmivel sem jobb nálunk, miért kap többet a süteményből, mint mi.

Mindenki tudja, hogy az index.hu-nak vannak saját blogjai. Ezeket mindenki ismeri, s mindannyian tudjuk, mekkora értéket képvisel pl. a Subba, a KMK, vagy éppen a Cukiság. Mindegyiknek megvan a maga célközönsége, egy-egy posztot -gondolom- több ezren látogatnak. Értelemszerűen mindig kint vannak a címlapon.

Vannak ugyanakkor az indexnek olyan blogjai is, amit nem tartok teljesen értelmetlennek, sőt, olykor kifejezetten hasznosnak gondolok. Ilyen pl. a Homár, Comment, Könyvesblog. Ez utóbbit rendszeresen látogatom is, bízva abban, hogy kivételesen nem valami szutykot elemeznek hirdetnek megvételre, hanem értékes könyvről esik benne szó.

Az a tény, hogy ezek közül a blogok közül akármelyik ír akármit, kb. 50-75 százaléknyi eséllyel címlap, nem aggaszt. Az ő kutyájuk kölyke, nyilván jobban nyomják, ezeket mint a külsősöket. (Az már más kérdés, hogy akár tehetséges embereket is felvehettek volna, ezzel is emelve a színvonalat...)

Vannak továbbá olyan blogok, amelyek szintén rendszerint címlapon vannak, ám ezek nem a "származásuk" miatt, hanem mert egyszerűen jók. Vastagbőr, Reakció, Reckl_Amál, Fika, Zolivagyok, Hóbelevanc, s még néhány. Jó témákat elemeznek, általában kiforrott nyelvezettel, látásmóddal, s szép számú törzsközönségük van. (Van köztük nem egy, aki eztán valószínűleg sokáig nem kerül főoldalra a reklámnélküliség miatt.) Velük sincs semmi bajom, jó, hogy kirakják, bár addigra általában elolvastam már a posztot.

Az olyan tematikus baromságokkal, mint az Autózz, BKV, MÁV, Szakítós nem foglalkozom, mert ők is háziállatok, akik ráadásuk szépen tejelik a sok-sok reklámbevételt. (A legdurvább e téren, hogy van már, amelyikből könyvet is kiadtak.)

Amik miatt ez a poszt megíródott, azok a Szegénységbloghoz hasonló firkálmányok. Valamilyen számomra érthetetlen felsőbb eszme kiválaszt egy-egy blogot, és azt akár zseniális az írás, akár szemétre való (sajnos ez az általános), kirakja a címlapra. A szegénységblog kikerülését még valahogy megértem: hangzatos cím, sokezer látogató, stb. Most, hogy a Szegénységblog agonizál, találtak egy újabb kiskedvencet: amitlatok. Volt néhány jó észrevétele, ebből született néhány közepes poszt, s ez által, ha akarja, ha nem, majdnem mindegyik írásával kikerül a címlapra. De még ezt is elnézném neki, hiszen sem a minőségről nem tehet igazán (még csak középiskolás), sem a címlaposdiról.

Amit nem tudok viszont elnézni, az a gerillamarketing. Érdemes egy kissé utánajárni annak, hogy amitlatok kollega milyen blogokat és milyen mélységben látogatja. Gyorsan kiderül, hogy mindenhova csak egy általános lózungot ír, egy odaillő közhelyet, s már megy is tovább. Ha esetleg valaki válaszolni, kérdezni akarna tőle, felesleges, nem néz vissza. Ja, majd elfelejtettem: a saját blogján neki feltett kérdésekre sem szokott válaszolni. (És itt nem a címlapos posztokra gondolok, amit elözönlik az indexes orkhorda, hanem a viszonylag értelmesebb, 10-15 kommentesekre.) Egyszerűen nem értem, hogy ha valaki nem akar a kommentekre válaszolni, minek engedélyezi őket? Egyáltalán minek blogol, miért nem inkább egy weblapot nyit? Érthetetlen kérdések, de bízom benne, hogy legalább egy komment erejéig megjelenik, -Deus ex machina- és elindít a megvilágosodás felé.

(Amitlatokhoz hasonlóan szidhattam volna a Masszázst, a Japáncsajokat, a Puruttyát, s sok egyebet, ám ezeket egyáltalán nem látogatom, így nem érezném jogosnak a kritikát.)

Most, hogy így végigondolatm ezeket, bepötyögtem, s újra végiolvastam ezt a posztot, nem is akarok annyira már a címlapra kerülni...