Pár napja, a szokásos karácsonyi látogatások egyike során beszélgettünk relatíve ritkán látott rokonokkal arról, hogy nem csupán az a tragédia ebben az országban, hogy olyan miniszterelnök van, aki -miközben tudatja velünk, hogy nem fog lemondani és kinyalhatjuk- gátlástalanul belevigyorog az ember képébe, hanem az is borzalom, hogy létezik mellette nagyjából kétszáz ember, akik inkább félrefordítják a fejüket, s elhiszik, amit a székházban súlykolnak beléjük, mintsem hogy józan ésszel végiggondolnák a dolgot és tiszta lelkiismerettel lemondanának a mandátumukról. Erre tessék:
A minap felröppentették a hírt, miszerint Boross Péter távozik az MDF frakcióból. 
Nyilván csak találgatni lehet az okára, s arra is lenne pénzem, hogy végül az egészségi állapotra fognak sokan hivatkozni, de azért lehet sejteni, mi rejlik a háttérben: Végre akad egy ember, aki azt mondja: én, ebben, így NEM. Végre akad egy ember, aki már megteheti, hogy fityiszt int a beígért juttatásokra és megmosolyogja az esetlegesen félmondatokkal felvillantott retorziókat. Végre van valaki, aki nem veszíthet sokat, és aki ezt fel is vállalja.
Természetesen ugyanakkor nem ringatom magam hiú ábrándokba. A (névleg) kisebbségi kormány eztán sem nélkülözi majd a szavazógépeket, mindössze eggyel nő a biztosan rájuk szavazók száma. Attól sem félek, hogy megszünne az MDF frakciója; 
(legalább is ebben a ciklusban, mert hogy a következő választás után Sh. Holmesra lesz szükség, ha találkozni akarunk majd velük, az biztos). Nem kell aggódnia annak a tizennyolc embernek, akinek még szimpatikus 
Dávid Ibolya vesszőfutása: eztán is akad majd olyan minket szolgáló politikus, akit így vagy úgy meg lehet győzni arról, hogy mégis inkább az MDF áll hozzá a legközelebb.
Én szégyellem magam, hogy ismét egy veteránnak kellett példát mutatnia abból, hogyan kellene viselkedni, ám egyúttal örülök neki, hogy akad még erkölcs, akad még tisztesség a politikusok között, még ha csak 1/386-od részében is. In vinoso veritas: Boros(s)ban az igazság.
Miniszterelnök úrnak mihamarabbi gyógyulást kívánok, s bízom benne, hogy az egészségi állapota gyors javulása okán hamarosan viszont láthatjuk a politika makulátlan küzdőterén.
