A nyugalom című filmet igazából fogalmam sincs, hogy miért kölcsönöztem ki. Talán Alföldi miatt. A borítója semmi jóval nem kecsegtetett, ismeretlen volt a történet, igaz, mióta Hesse: Kerék alatt című művének sikerült az utolsó oldalát a hátsó borítón idézni, azt a részt, ahol a főszereplő fiú holttestét az apához viszik, s ezzel megmételyezték a könyv olvasásának az élvezetét, nemigen olvasom el sem a könyvek hátulját, sem a filmekről írt szövegeket. Igen, valószínűleg Alföldi miatt, mert ha Bergmann rendezte volna, a családi béke érdekében ki nem hozom, az biztos. És mert kortárs magyar, ami általában nem jelent rosszat. Ha azt mondom, hogy jól választottam, nagyon gyengén fejeztem ki magam. Az utóbbi évek egyik legjobb történetét ismertem meg, az egyik legjobb filmben.
Mielőtt folytatnám, felhívom mindenki figyelmét arra, hogy előfordulhatnak utalások a film egyes eseményeire, olyan utalások, amelyek ronthatják az első nézés élményét. (Újmagyarul: spoilerek.) Tehát elsősorban azoknak ajánlom az olvasást, akik már látták, vagy akik szeretnek dolgokat előre tudni. (Azoktól, akik még nem ismerték a Kerék alattot, és el akarták olvasni: bocs.)
A film olyan hatással volt rám, hogy amint megnéztem, éreztem hogy véleményt kell róla mondanom, s ráadásul úgy, hogy senki más gondolatát, elemzését, nézetét, érzését nem ismerem meg előtte. Tehát ami alább következik, az színtisztán az én élményem a műről.
A történet középpontjában a főhős és az anyja kapcsolata áll. Egy olyan, szokványosnak semmiképpen sem mondható reláció, amely telítve van a múlt számos sötét titkával, az anya elképesztő mértékű önzésével s a fiának az ebből való szabadulás reményének a lehetetlenségével. Az anyát alakító Udvaros Dorottya számomra a "Te rongyos élet..." óta tartozik a legnagyobbak közé. A film első pár percében még túlzónak éreztem a játékát, ám később tökéletesen hozzásimult az általa alakított levitézlett színésznő jelleméhez. 
Olyan zseniálisan játszotta a karaktert, hogy egy pillanatra sem volt nehéz elvonatkoztatni a színészkedéstől, és nagyjából negyed óra alatt egész szívéből gyűlöli az anyát, s kéjes örömmel várja a pillanatot, amikor a fia belemártja a konyhakést, de vagy tízszer. A másik főszereplő alakjában a számomra eddig kevéssé ismert Makranczi Zalán látható, aki nagyszerűen formálja meg a lüktető belső feszültséget. Miként a többi színész, ő is hihetetlenül jól eltalált karakter. Esztert, a szeretőjét Gryllus Dorka alakítja, aki önmagát adja: nagyszerűen játszik, és nagyon érzéki. A mellékszálként feltűnő Hernádi szintén első osztályú játékkal jutalmaz.
Nem szándékom az egész történetet leírni, csak kiragadnék néhány mozzanatot. Több múltbéli dolgot fed homály, s ezek némelyike nem is oldódik meg a filmben. Az apa alakja, története végig fakó, igaz, elhanyagolható. 
A testvér, Judit története, élete, sorsa szintén nem derül ki a filmből pontosan, ahogy a vele folyatott levelezés is el van mosódva egy kissé. Eszter életének előtörténete, jövője szintén kérdéses, ahogy tulajdonképpen az anya és a férfivá lett fiú kapcsolatának jellege is. Mindezek azonban így vannak jól: nem kell mindent tudni, s nyilvánvalóan nem hanyagság miatt nincsenek benne a filmben.
Számos nagyszerű utalás és szimbólum lelhető fel a filmben, amelyek közül csak egyet emelnék ki: a lakást mint az anya és fia közti kapcsolat megtestesítőjét. A fiú kényszerűen mindig visszatér anyjához, ugyanúgy nem tud szabadulni tőle, mint a lakástól. S miután az anyja szívelégtelenségben meghal, a lakáson tölti ki bosszúját: úgy aprítja fel s mészárolja le a bútorokat, mint ahogy az anyját szerette volna az egyik énje hosszú évek óta. S jelképes a film befejezése is: a teljesen lecsupaszított, kiürített és könnyező lakás, amely felvillantja egyúttal a fiú jövőképének a tanácstalanságát is.
A filmben egészen extrém módon van jelen a szexualitás: az ödipális komplexustól, a végtelenül gusztustalan prostituálton, 
az anális szexen, a szájbaélvezésen, a kvázi nemi erőszakon át egészen az érzéki és buja szeretkezésig megtalálható minden. S mindezt úgy -s itt boruljunk le egy másodpercre Alföldi népszerűséghajhászástól való elfordulása előtt-, hogy csak és kizárólag Gryllus Dorkának láthatjuk direktben néhány intimebb részét. (De tőle ez természetes: hallottam egy emberről, akinek valami ismerőse látott egy olyan filmet Gryllus Dorkával, amelyikben nem vetkőzött. Ám lehet, hogy ez csak amolyan városi legenda...) Az olyan mondatok, mint: "...aztán ideszoknak, mert a feleségük kiköpi a gecit. Mintha nem lenne mindegy, hogy miből lesz a szar.", a "Verd a számba! ...Miért kell ebből ekkora ügyet csinálni? Nem te vagy az első, aki az apja szeretőjével kefél.", vagy a 
"Tépd le a csiklóm!" más helyzetben alpáriak lennének, de ebben a filmben megvan a jól elrendezett helyük, s egyiket sem érzi az ember túlzónak.
Amint írtam a poszt elején: nem szerettem volna, ha bármi befolyásol a véleményem leírásában. Erre meg is volt minden esélyem, hiszen internetkapcsolat híján és a kultúrától tudatosan elzárva könnyen boldogul ilyesmivel az ember. Ám beleakadtam egy könyvesboltba, s felülkerekedett a kíváncsiság: megvettem Bartis Attila könyvét, és elolvastam. Ígyhát bár külső befolyás valóban nem ért, de összehasonlítási alapom van. A film ilyen szempontból is jelesre vizsgázott. (A könyvről később még talán szót ejtek.)
Összefoglalva: nagyszerű történet, nagyszerű színészekkel, nagyszerű rendezéssel. Dícséretes jeles.
