Múlt héten, egy pilledt nyári estén -szokás szerint nézhető tévéműsor híján- megnéztük a Kaméleon című filmet. Előzetesen sokat vártam tőle, mert -bár nem tudom, milyen kontextusban, de többször- hallottam már jókat felőle. S ugyan az elvártaknak nem sikerült tökéletesen megfelelnie, egy egészen kellemes, nézhető filmet ismertünk meg.

   A film rendezője az a Goda Krisztina, akinek ez immár a harmadik filmje, a "Csak szex és más semmi", illetve a "Szabadság, szerelem" után. A Szabadság, szerelmet még nem láttam, de a Csak szex nagy kedvenc otthon, pár hónapja, amikor a Film+ agyba-főbe vetítette szinte minden héten műsoron volt nálunk a nappaliban. (Én meg olvastam közben...) A főszereplő, Nagy Ervin számomra a Szezonban már bizonyított, s ebben a filmben sem okozott csalódást, annak ellenére, hogy ez a giggolo-stílus a Balázs Pali-féle hajszerkezetten nem kifejezetten neki való. Mindenesetre nagyszerűen alakítja a szélhámost, bár ahhoz képest, hogy a történet szerint árvaházban nőtt fel, és iskolázatlan, hihetetlenül túlművelt, s túlságosan kifinomult. A másik énjeként is felfogható társa, Trill Zsolt, aki egyébként szintén nagyszerűen játszik, sokkal hitelesebb figura, és sokkal közelebb áll az elvárásainkhoz. Kulka János rendkívül hitelesen alakítja a homoszexuális főorvost, bár ennyi évnyi Mágenheimeskedés után ez el is várható tőle... Csányi Sándornak viszont nem áll jól a szerep, olyan érzésem volt a karakter kapcsán, mintha az alkotóknak nem sikerült volna eldönteni, hogy milyen figurát is szeretnének kitalálni. A női főszereplő, Hámori Gabriella szerencsére nem mutatja be ismét azt a ripacskodást, amit az "Állítsátok meg Terézanyut!"-ban, s most egészen nézhető a játéka.

***spoiler***

   A legnagyobb gondom a film apróbb logikai hibáival van. A főhős, Gábor aránytalan kifinomultságát már említettem. Az sincsen megmagyarázva, hogy miért fekszik össze Hanna Gáborral, ha mindvégig tisztában van azzal, hogy szélhámos. Miért a mások által orvosnak hitt Gábort hívja a szívinfarktust kapott apjához, amikor tudja róla, hogy csaló. Logikátlan továbbá, hogy az addig testi-lelki jóbarátok, akiknek egymáson kívül semmi szilárd fogódzó nincs az életükben szemrebbenés nélkül meglopják egymást. A díszállat kaméleon számomra borzalmasan erőltetett volt, abszolút nem illik bele sem a helyzetbe, sem a Gábor jellemébe, hogy ilyen állata van. Az állat a buszon hagyása a film végén eröltetett szimbólum, de a film menetébe belefér. Ami viszont kifejezetten tetszett, hogy Goda Krisztina meg merte tisztességesen alázni a szimpatikus főszereplőjét úgy testileg, mint lelkileg, s emelett a film végét is jól megoldotta, nem csöpögtette el, mint ahogy az ilyenkor általában szokás. 

***spoiler vége***

   A film nézése közben a Catch me if you can jutott eszembe, ahhoz hasonlóan kuszálódtak a szálak, s ugyanúgy sejttette a történet végét, mint Spielberg filmje. Goda szerencsére nem esett bele a 30' és 40' évek magyar filmjeinek a csapdájába, azaz nem bonyolította túl a szálakat, annak ellenére sem, hogy néhol nagyon közel járt ehhez. Összességében egy kellemes kikapcsolódást nyújtó alkotás, de nekem egyszer elég volt. A DVD-ről biztonsági másolat nem készült .