A napokban vezető hír is volt az indexen, hogy radikális állatvédők azzal keresnek maguknak igazságot, hogy a ZS kategóriás amerikai akciófilmekből eltanult kommandós módszerekkel összevernek egy-egy embert, aki állatokat kínzott. Nagyszerű. Már csak ez hiányzott.

   Mostanában, amikor egyre-másra hallani olyan esetekről, hogy BKV-ellenőrök, biztonsági emberek megverik az utast, vendéget, amikor olyan borzalmak fordulhatnak elő, hogy molotov koktélt dobnak egy házba, majd a kimenekülő embereket lelövik, mint ha csak ürgét öntenének, amikor lassan mindennapos, hogy zebrán gázolnak halálra asszonyt, gyereket, akkor jön egy újabb hírecske, amit odatűzhetünk a többi gyöngyszem mellé 2008 adventi koszorújára.

   De nézzük a tényeket! Adott egy emberke, aki állatokat kínoz. Legalább is mások szerint. Aztán adott egy csoport, akiknek ez nem tetszik. Ezért ők bosszút állnak az emberkén.
   No, ez az, amit úgy hív a törvénykezés, hogy önbíráskodás. Nem tudom, feltűnt-e ezeknek az embereknek, hogy elvileg jogállamban élünk. Ez annyit jelent, hogy nem verhetem pofán azt a zsebest, akit tetten érek, hanem rendőrt kell hívnom.

   Örülök, hogy vannak olyan polgártársaink, akiket a mai Magyarországon leginkább az állatokat ért sérelmek háborítanak fel, mert ez azt jelenti, hogy minden más problémát orvosoltnak vélnek.  Én magam nem tartozom közéjük, számomra van pár fontosabb dolog ennél, aminél inkább el tudnám képzelni a hasonló reakciót.
Megjegyzem, akkor sem lenne jogos az eljárás. Akkor sem, ha például a falvakat, vidékeket megnyomorító uzsorásokat verné laposra valaki, vagy egy szatírt ütlegelnének péppé a feldühödött szülők, bár, elárulhatom, ezekben az esetekben más lenne a bejegyzés hangvétele... Az önbíráskodás borzalmas dolog, ami nekem leginkább a maffiához köthető, illetve nálunk egy másik csoporthoz. Nem szabad bedőlnünk annak, hogy "jogos" a tett, bár olykor valóban csábít ez a magyarázat.
   Jogosan veri meg a sofőrt az a szülő, akinek  halálra gázolták a gyerekét? És akiét "elsodorták" és amúgy nem esett komolyabb baja?

   A másik oldalról megvilágítva a dolgot: honnantól állatkínzás az állatkínzás? Én azt, amikor a nagymamám vízbe fojtja az újszülött kiscicákat például nem tartom állatkínzásnak. (Ne tessék csengetni hozzá, tisztelt radikális állatvédő urak; csak a példa kedvéért említettem meg szegényt.) Az elfogadott normák alapján annak a kutyának, amelyik 1,25 négyzetméteren tud rohangálni, valamint napjában egyszer kap zsákos száraz kutyaeledelt meg vizet, jobb dolga van annál, amelyiket megkímélik az ilyen börtönévektől. (Ugye jól tudom, hogy a menhelyeken tartott kutyák jó részét egy idő után elaltatják?) Állatkínzás, ha elvágom egy csirke vagy egy disznó torkát? Állatkínzás, ha dán dogot tartok a 35 négyzetméteres panelban? Állatkínzás, ha eltaposok egy cserbogarat, vagy ha rálépek egy csigára? Állatkínzás, ha libát tömök? Állatkínzás, ha a kutyámnak csak "házi koszot" adok és nem pedigrépált? Ki dönti el? Ezek a középkorban élő, alvilági elemek, akik ráadásul még meg is vannak arról győződve, hogy ők az igazság bajnokai?

Van az Animal Planeten (tudjátok, sok kicsi állat...) egy sorozat, amelyikben állatokat gyógyítanak. Számomra kevés irritálóbb műsor van. Nekem mást sem szimbolizál, mint a nyugati világ irgalmatlan prédálását és dőzsölését. Az arra fordított pénzből, hogy egy állat méltóságban élhesse le a maradék 7 hónapját, akár EMBEREKEN is segíthetnének.

Mert nem mindenkinek az a legfőbb gondja, hogy rosz kedélyű a papagája.