Szeretem a könyveket. A szakácskönyveket kevésbé, mert szinte csak a halászlét szoktam én megfőzni, azt meg tudom fejből. A valamiért különleges szakácskönyvekről azonban szívesen olvasok. A gusztustalanokról kevésbé.

Az imént belefutottam egy olyan könyvismertetőbe, ami rendesen elvette a kedvemet sok mindentől. Olyan szakácskönyvet írt valami aberrált, hogy minden receptben feltűnik komponensként a sperma.

Bár sokan undorodnak tőle, én szeretem a haltejet. Sőt, volt szerencsém tökpörköltet enni, disznőheréből, s nagyon-nagyon finom volt. A kakashere pörkölt szintén a kedvenceim közé tartozik. Ám mindezek ellenére sem nem kóstolnám meg sem a saját, sem más ondóját. Sem tojásrántottában, sem koktélban, sem desszertben, sem sehogy.

A Biblia erre nem ad egyértelmű utasítást:

9. Ónán pedig tudja vala, hogy a magzat nem lesz az övé, azért valamikor az ő bátyja feleségéhez bemegy vala, földre vesztegeti vala el a magot, hogy bátyjának magot ne támaszszon.
10. És gonoszságnak tetszék az Úr szemei előtt, a mit cselekeszik vala, annakokáért megölé őt is. 1Móz 38, 9-10

Ebben a szakaszban Ónán a földre vesztegette a magját, s ezért kellett meghalnia. Arról, azonban, hogy mi jár annak, aki megeszi a magját, nem szól az Írás. Mindezek ellenére nem tartom valószínűnek, hogy nagyon kedves dolog lenne ez az Úr előtt. Jó keresztyének ne egyenek tehát spermát. (Az előző posztomból adódó magas labdát, hogy akkor kik is egyenek, nem ütöm le...)

Ilyen hülye ötlet szerintem csak végletesen perverz, beteg embernek juthat az eszébe, akinek ráadásul nincs huszonhárom forintja, hogy vegyen egy tojást, és kidobja a sárgáját. Azzal lehetne tetézni a dolgot, ha hozzákeverné még a vérét is.

Kívánok neki jó étvágyat. Egye a spermáját sokat, sok formában. Csak aztán vigyázzon a szőrszálakkal...