A történelemtanításról
Az oktatási rendszer számos hibáját felmlegettem már a korábbi posztban. Ezekről nem is akarnék újra megemlékezni, inkább néhány ötletet osztanék meg veletek a történelem tanításával kapcsolatban.
Előljáróban mondom, hogy nem szeretném ismételni azokat a szólamokat, amik a konzervatóriumon is olvashatóak.
A didaktikus, előadásszerű órák nyilvánvalóan nem felelnek meg a mai diákoknak. Sokkal élőbbé, mozgalmasabbá kellene tenni az órákat viedókkal, interaktív eszközökkel. A forráselemzés nem rossz dolog, de élőbbé kellene tenni. Nem várhatjuk el azt egy olyan emberkétől, aki az értelmező olvasás szintjét éppen csak megüti, hogy következtetéseket vonjon le egy közép- vagy reformkori hivatalos szövegből. A részeket olyan jelenkori szövegekkel kellene együtt olvastatni, amelyek valamilyen szempontból kapcsolatban állnak az elemzett írással. Persze még ez is nehéz, ha gyakorlatilag nem tudnak olvasni a tanulók.
A térképek elavultak. Hozzászoktunk ahhoz, hogy ha akarom, a számítógépen ki tudom nagyítani, kiemeltetni a városokat, csatahelyeket, népesség szerinti színezést tudok kérni, stb. Ezekre az atlaszok nyilván nem képesek. A digitális tábla, bár nagy marhaságnak tartom, és mindannyian tudjuk, hogy ha nincs kenyérre való, nem külföldi utazásra kellene befizetni, valószínűleg nagyon jól fog jönni a haladó szellemű történelemtanároknak. Persze kellenének hozzá jogtiszta szoftverek, mert a powerpointhoz elég egy projektor is.
S a végére egy igen merész dolgot tartogattam. Valamelyest elszomorodtam, amikor szembetalálkoztam az öteletemmel Saramago: Embermás című regényében, ugyanakkor jól is esett a hiúságomnak. Tehát arról lenne szó, hogy kísérlet képpen megfordítanám a kronológiai sorrendet. Visszafelé indulnék el a mi korunktól kezdve, okozat-ok felmutatásával. Egyrészt sokkal jobban érdeklik a gyerekeket a jelenkorhoz kapcsolódó dolgok, másrészt sokkal hasznosabb lenne, ha nagyobb hangsúlyt fektetnénk korunkra, harmadrészt roppantul fejlesztené a logikát és a gondolkodást. A tanároknak az eddigieknél összehasonlíthatatlanul többet kellene készülnie, s sokkal nagyobb lenne a felelőssége is. Természetesen arányaiban módosítani kellene ehhez a tananyagot: 20. századi történelmet jóval többet kellene tanítani. Nagyon sok iskolában egyszerűen nem tanítanak '45 utáni történelmet, mondván, nincs rá idő. Ha valami értelme van a történelemtanításnak, akkor az az, hogy segítsen tájékozódni, eligazodni a világban. S ehhez nem elsősorban Szent István Intelmeit kell ismerni...