A válaszomat úgyis tudod: nem. Ami itthon folyik könyvkiadás terén, az már nem is szánalmas... siralmas. Nem kell megvenni, senkinek sem kéne, aztán lehúzhatnák a rolót!
Vagy tévedek?

Sajnálom, hogy ilyen keveset keresel. Legyen neked jobb!

Igazából én most sem az árat sokkalom, hanem az átlagkeresetet keveslem. Mondjuk amíg ennyi a kereset, addig pofátlanság a 3-5.000 forintos könyvátlagár is.
Ugyanakkor ezt a legtöbb termékre elmondhatnánk...

Szia Loge!
Véletelnül erre tévedtem és örömemre szolgál hogy látok posztokat(bevallom hónapok óta nem jártam erre, tudván hogy szünetelsz)! Örülök hogy itt vagy, ezentúl sűrűbben erre nézek.

Hogy hozzá is szóljak a dologhoz: én érzem magam rosszul néha hogy megvonom a számtól a kenyeret egy-egy könyv kedvéért. Pont a mai napon indultam munkából haza, mikor elmentem kedvenc könyvesboltom előtt, és az általad pont említett könyvön akadt meg a szemem a kirakatban. Be is libegtem légiesen, hogy ezt most magamhoz veszem...meglátva az árát viszont visszaraktam, gondolván arra hogy ebből a pénzből be tudom fizetni a közös költséget, és most érkezett meg a három havi gázszámlám.

Mindezek ellenére elérték céljukat, Murakami új regénye nem landolt a kosárba, de Kafka a tengerparton jött velem (fele áron mint az új). Nem könyvtárból kölcsönzve fogom elolvasni, de mindenkéépen várok míg veszít "értékéből"

Így is maradt egy kis lelkiismeretfurdalás...( a hónapban nem először fodult elő velem, néha megbánom mert nem maradandóra költöm pénzemet).

@Jardin: nagyon örülök Neked!!! de tényleg.

Én is megvárom, amíg lejjebb viszik az árát, aztán majd valami közös ünnepre megvesszük. (Feleségem is nagyon szereti Murakamit.)
A Kafka szerintem nagyszerű könyv, ne sajnáld rá a pénzt. Merthogy a pénz ESZKÖZ és nem CÉL, csak ezt nagyon sokan el szokták felejteni mostanság. Persze vannak prioritások, de ha nem engedsz meg magadnak semmi örömet az életben, akkor úgy jársz, mint a nagymamám, aki egy életen át spórolt, s a végére CSAK az okoz neki örömöt, hogy x forintja van, és még y-t hozzá tud tenni. Szomorú.

Pár nap alatt kivégeztem a Kafkát. Hihetetlen volt! Élveztem minden betűjét. Számtalanszor volt az az érzésem hogy álmodom (tényleg hasonlított álmaim hangulatára). Elgondolkodtatt, sajátos humorával megnevetett.
A pénz eszköz nem cél, mégis olvasára, kultúrára egyre kevesebb jut. Nem szabadna rá sajnálni a pénzt, utólag (ha olyan az élémény) nem is szoktam, de néha mellé lehett nyúlni. Benne van a pakliban....