nem vicces

Nem elég szerencsétlen Milan Kunderának, hogy -sokak számára érthetetlenül- idén is másnak itélték oda az irodalmi Nobel-díjat, most még azzal is megvádolták, hogy besúgó volt, egy spicli.

A nemrég a közönség elé tárt iratok alapján azzal vádolták meg Kunderát, hogy 1950-ben (!) feljelentette kollégiumi társát, Miroslav Dvořáček-et, s a média persze egyből teljes erővel dagasztani kezdte a botrányt.  Azzal kezdik a magyarázatot, hogy hát Milan K. akkoriban hithű kommunista volt. (lásd: Tréfa; amiből egyébként remek film készült.) (A következő logikai lépést, miszerint minden hithű kommunista alávaló spicli, gazember, aki gátlás nélkül árul el bárkit, kihagyja a média. Én azért ideírom; okulásul és szomorkodva.) Harsányan hirdetik, hogy az eredeti halálítéletet 22 évnyi börtönre mérsékelte az akkori csehszlovák bíróság. Megemlítik azt is, hogy Kundera évek óta Franciaországban él, hiszen 1968 miatt emigrálni kényszerült. 

Ám érdekes módon csak félmondatokkal utalnak arra, hogy a történet a sértett, Dvořáček szerint sem igaz. Ő nem úgy tudja, hogy Kundera fújta volna őt be a hatóságoknak, s nem érti, miért van ez az egész hercehurca. Az, hogy az író tagadja a vádakat, senkit nem érdekel.

Milan Kundera évek óta elzárkózik a nyilvánosság elől. Szerintem jól teszi. Ha megtehetném, én is szarnék erre az ocsmány világra.

"Az optimizmus az emberiség ópiuma. Az egészséges lélek ostobaságtól bűzlik. Éljen Trockij!"