A héten kaptam ajándékba a feleségemtől egy doboz Irish oak pipadohányt, amit már rég óta meg szerettem volna kóstolni.

A Peterson cég az egyik legpatinásabb a pipások világában, így nagy elvárásokkal viseltettem a termékkel szemben. Az elegáns, kör alakú doboz és annak színei, s a csomagolás egész megjelenése igen komoly és testes dohányt sejtetett. Miután felnyitottam a dobozt, újabb kellemes meglepetés, elegancia, s markáns, tömör, de a legkevésbé sem hivalkodó illat fogadott.

Minthogy a torkom lassan két hete rakoncátlankodik, s mivel az erkélyen későoktóberi hideg volt, nem mertem teljesen megtömni a vasár- és ünnepnapi pipámat. Az első pár slukk még természetesen nem adta ki a dohány ízét, még ott munkált a pipában korábban szívott, más natúr dohányok íze. Egy-két perc után azonban megéreztem azt a harmónikus, nyugodt, lassú ízt, ami igazán jellemzi az Irish oak-ot. Kellemes, komolyan diszkrét, egy másodpercig sem hivalkodó, mindazonáltal markáns íz, amely finom utóérzést hagy maga után.

Azoknak, akik még csak ismerkednek a pipázás művészetével, nem ajánlom. Válasszanak inkább egy Borkumot, vagy Sunday's fantasy-t. Az Irish oak nem könnyed céda, nem kínálja mindenkinek a bájait, s nem hivalkodó kókler, aki harsány aromával csapja be a tapasztalatlanokat.

Nyugodt, komoly dohány, aminek az élvezetéhez legalább annyi tapasztalat szükségeltetik, mint amennyi egy pohár Szegzárdi Ó vörös megfelelő értékeléséhez. Egészségünkre!