A matematika-oktatásról

A hazai pályának számító történelem, valamint a szintén közel álló irodalom után a távolabbi matematikát boncolgatom. Annak ellenére, hogy humán beállítottságúnak vélem magamat, szerettem a matekot, sőt, harmadik-negyedikben emelt óraszámban tanultam, központi érettségit írtam belőle, (ami -a fiatalok kedvéért- kb. a mai emelt szintnek felel meg). Így, jópár év után visszagondolva azonban megváltozott róla a véleményem.

A matematika oktatása, sok más tantárgyhoz hasonlóan számomra rejtély. Nem igazán tudtak meggyőzni arról, mi szükségem van nekem arra, hogy tízenhárom évesen tudjam, egy egysejtűnek milyen részei vannak, hol bányásznak Németországban barnakőszenet, és hogyan kell kiszámítani egy deltoid területét. Később, a gimiben ez persze csak tovább romlott, egészen addig, hogy integráltunk és deriváltunk, aminek következtében le tudtam vezetni a gömb térfogatképletét. Sag schon. A matematika, biológia, kémia, s gyakran a fizika is szánalmasan életidegen.

Gondoljunk csak bele: a matematika tantárgyból elsajátított anyagnak hányadrészét használjuk? Szerintem kb. 3-4%-át, úgy mint: összeadás, kivonás, osztás, szorzás, százalékszámítás, esetleg hatvány, gyök, szélsőséges esetben Pithagorasz tétel (életemben eddig két alkalommal használtam), esetleg valószínűség-számítás (pl. pókernél). Az összes többi felesleges információ volt. Legalább is nekem feleslegesek.

A matematika oktatásának a fő célja: a logika tanítása. Most őszintén: van aki azt hiszi, hogy ha beleverik egy gyerekbe, hogy mik a háromszög tulajdonságai, meg hogy mi a rákra jó a logaritmus, akkor logikusan fog gondolkodni? Pedig ez a tantárgy tanításának célja.

Nyilvánvaló, hogy nem kezdtem volna ebbe a posztba, ha nem lenne valamilyen javaslatom, még ha utopiszikus is. Latinnal az egyetemen találkoztam először. Megszerettem, tanultam, felvételiztem, elvégeztem. Latin szakon rengeteget kell fordítani. Majdnem minden szónak sok egymástól nagyban különböző jelentése van. Ha valaki úgy fordít klasszikus szöveget, hogy szinte minden szó új neki, akkor meg lehet vele szenvedni rendesen. Szóval, amiért ez a bekezdés itt áll: a latin fordítás, ha igényesek vagyunk, és a legjobb megoldást keressük, akkor olyan, mint egy kvázi képzeletbeli rejtvényfejtés, ahol nem írjuk be a feltételezett szót, csak miután leellenőriztük két-három másik, ennek a betűjét tartalmazó szóval.

Pl. ha az alany x, akkor állítmány lehet x1, x2, x3, x4, attól függően, hogy a tárgy melyikhez kapcsolódik, illetve melyik a legvalószínűbb a szövegkörnyezet alapján. Ellenben, ha alany y, akkor újabb hipotéziseket kell felállítanunk, s így tovább.

Hogy mi köze ennek a matematikához. Mindösszesen annyi, hogy roppant módon fejleszti a gondolkodást, és a logikát. Egy németek által elvégzett kutatás kimutatta, hogy logikusabban gondolkodnak azok, akik tanultak latint. 

Nem mondom, hogy matematika helyett kötelezően latint tanítsanak eztán az iskolákban, de azért mellette lehetne...