1995 után idén ismét meghalt egy férfi a Pamplonában zajló bikafuttatáson. Azon túl, hogy sajnálom az illető családját, van véleményem a dologról.
A jóléti társadalom újabb áldozatot szedett. Egy egészséges világban ilyen marhaság, hogy az ember szórakozásból fusson feldühített bikák elől, és kedvtelésből, unalomból veszélyeztesse az életét nem fordulhatna elő. Annyi szép és biztonságos hobbi létezik a világon, annyi dologgal lehet emelni az adrenalinszintet, ha valaki éppen arra vágyik, annyi magunk és mások számára fontos dolgot lehetne művelni, de nem. A jóléti társadalom emberének arra van szüksége, hogy "megvalósítsa önmagát". Itt gyakorlatilag arról van szó, hogy egy barom kitalálta, hogy mekkora buli feldühödött bikák elől szaladni, a többi agyalágyult meg elhitte neki, valamit a globális médiának.
Természetesen ez a jelenség nem egyedülálló. Divat az otthonszülés is. Száz éve az emberek összetették volna a kezüket, ha kórházban, emberi viszonyok között szülhettek volna.
Mára a jóléti társadalom embere kitalálta, hogy otthon mennyivel jobb az újszülöttnek meg az anyjának. Aztán ilyen a vegetarianizmus. Félre értés ne essék, nem haragszom azokra, akik művelik, csak megállapítom, hogy részei azoknak, akik elhitték a nagy népbutítást, miszerint ez egészségesebb. A biológia általában ritkán téved. (Jó, tudom, de a kacsacsőrű emlős erősíti ezt a szabályt.) Az ember, fogsora alapján mindenevő: szüksége van a növényekre és a húsokra egyaránt.
Megint csak azt tudom mondani, hogy száz éve az emberek a seggüket verték volna a földhöz örömükben, ha minden nap ehettek volna húst. Mi pedig hobbiból megválunk ettől. Mert jólétünkben nem tudunk már mit kitalálni magunknak. S ezzel nincs is semmi baj, csak ne magasztalnák annyian ezeket a dolgokat, ne néznének le mindenkit, aki nem követi őket. (Természetesen tisztelet a kivételnek.)
Sajnálom ezt csókát, aki a minap elhúnyt, de lehetett tudni, hogy a bikafuttatás veszélyes üzem. Az EU állatvédelmi szabályairól, a radikális állatvédőkről és az Ibér-félsziget bikakultúrájáról később.