Ma az iskolában a kedvenc osztályomnak tartott órán szóba jött, hogy van blogom. Vagy, hogy volt, vagy valami ilyesmi. Erre elfogott a régről ismert érzés, hogy kvázi minimális felelősséggel mondhassam el ismét a véleményemet a legkülönfélébb dolgokról.

Egyelőre nem szólok egy régi ismerősnek sem. Nem akarok senkit sem áltatni: időm minimális, energiám kifogyóban, lelkesedésem sokszor megkopott, de véleményem még van, és sokszor el is akarom mondani.

Nem garantálok rendszerességet, nem garantálok válaszokat, nem garantálok megoldásokat. Ilyen mentalitással akár a választáson is indulhatnék...