nem vicces

Nem elég szerencsétlen Milan Kunderának, hogy -sokak számára érthetetlenül- idén is másnak itélték oda az irodalmi Nobel-díjat, most még azzal is megvádolták, hogy besúgó volt, egy spicli.

A nemrég a közönség elé tárt iratok alapján azzal vádolták meg Kunderát, hogy 1950-ben (!) feljelentette kollégiumi társát, Miroslav Dvořáček-et, s a média persze egyből teljes erővel dagasztani kezdte a botrányt.  Azzal kezdik a magyarázatot, hogy hát Milan K. akkoriban hithű kommunista volt. (lásd: Tréfa; amiből egyébként remek film készült.) (A következő logikai lépést, miszerint minden hithű kommunista alávaló spicli, gazember, aki gátlás nélkül árul el bárkit, kihagyja a média. Én azért ideírom; okulásul és szomorkodva.) Harsányan hirdetik, hogy az eredeti halálítéletet 22 évnyi börtönre mérsékelte az akkori csehszlovák bíróság. Megemlítik azt is, hogy Kundera évek óta Franciaországban él, hiszen 1968 miatt emigrálni kényszerült. 

Ám érdekes módon csak félmondatokkal utalnak arra, hogy a történet a sértett, Dvořáček szerint sem igaz. Ő nem úgy tudja, hogy Kundera fújta volna őt be a hatóságoknak, s nem érti, miért van ez az egész hercehurca. Az, hogy az író tagadja a vádakat, senkit nem érdekel.

Milan Kundera évek óta elzárkózik a nyilvánosság elől. Szerintem jól teszi. Ha megtehetném, én is szarnék erre az ocsmány világra.

"Az optimizmus az emberiség ópiuma. Az egészséges lélek ostobaságtól bűzlik. Éljen Trockij!"

Az alábbi szívetmelengető hírt olvastam az imént: Fémtolvajok vágták szét a mondorierdei vonatroncsot.

Tudom, hogy ez már nem oszt, nem szoroz, de azért mégis. Ha én hozzátartozó lennék, nem örülnék a hírnek...

És ismét van, aki átveszi tőlük a lopott árut.

 Felvidéki falfirkászok, szevasztok!

Miért van az, hogy itt, Magyarországon sohasem születik normális megoldás a gondokra, bajokra? Miért van az, hogy külföldön korrektül tudják orvosolni a problémákat?

Sok-sok éve küzdenek a magyar városok, falvak a falfirkálók ellen. Jogaszabályok, rendeletek híján azonban szélmalomharcot vívnak. Bezzeg Olaszországban! A MNO cikke szerint fél év házi őrizet vagy ugyanennyi közmunka járna majd a graffitizésért, tagezésért. Ezt ki lehetne váltani 30.000 euro (kb. 7,5 millió forint) befizetésével. Kíváncsi vagyok, átmegy-e ez a törvénytervezet. Mindenesetre roppantul szimpatikus.

Németországban meg tudták szüntetni a szemetelést, Angliában a futball-hulliganizmust, Franciaországban a rasszizmust. Nálunk meg minden marad a régiben.

Rozsdásodik a vasprefektus?

A minap még örömtől telten írtam arról, hogy végre korrekt dologgal találkozni a magyar politikában/közéletben, erre ma a következő hírt találtam: Gergényi betegként kibekkeli a szolgálati visszaélési pert.

Arról van benne szó, hogy néhány általa kirúgott volt kollegája pert indított ellene szolgálati visszaélés ügyében. Gergényi a nyári tárgyalást is betegségére hivatkozva napoltatta el, s hasonlóan tett most is. A beadvány azonban, valami idióta és számomra érthetetlen oknál fogva egy év alatt elévül. Ez az egy év pedig idén október 31-én jár le.

Nyilván nem tudom, hogy igazak-e vagy sem a beadványban foglaltak. Abban azonban biztos vagyok, hogy a látszat nem a vádlottat igazolja. Rómában az ilyet úgy nevezték, hogy argumentum ex silentio, azaz a csendből, hallgatásból levezethető érv, és felhasználták a bíróságokon. Magyarul így mondjuk: "Hallgatás, beleegyezés."  És nem használjuk fel. És el fog évülni. És egy újabb közéleti szereplő ússza meg a tettét büntetlenül.

Mi a logikája annak, hogy egy év után elévül egy ilyen cselekedet. De tovább megyek: Mi a logikája anak, hogy 20 év után elévül a gyilkosság? Talán feltámad az áldozat? Vagy már nem hiányzik annyira a szeretteinek, nem érzik annyira közvetlenül a hiányát, hogy elvárhatnák, hogy aki megölte az illetőt, bűnhődjön?

Nem vagyok jogász. S ilyenkor örülök neki.

Bárcsak így lenne!

"1993. február 12. - Nyékipusztánál egy pörbölyi iskolabusz a vasúti átjáróban, ahol a fénysorompó nem működött - a ködös időben, a buszvezető és a mozdonyvezető hibájából - összeütközött a Kiskunhalasról Bátaszék felé haladó személyvonattal. 11 gyermek és a sofőr meghalt, 19-en megsérültek." - forrás: origo

Ez az eset ugrott be, miközben a mai tragédiáról töprengtem. Számos másik is eszmbe juthatott volna, de ez érintett meg a legjobban: ez volt eddig a legközelebb. Most azonban egyy másik dolog miatt is ez ugrott be.

A hivatalos közlések szerint nem működött a biztosító berendezés. A fenti rövid, tömör jelentésszerű beszámolóból kimaradt egy apró részlet, a falu temetőjében található sírok azonban vádlóan emlékeztetnek rá. Igaz, hogy hatalmas köd volt, igaz, hogy gyorsan hajtott a vonat és a busz is (egyesek szerint versenyeztek, ami valószínűleg marhaság), és az is igaz, hogy a buszvezető felhajtott a vonat elé. Egy igen fontos tényező azonban kimaradt: a vasúti fénysorompó nem működött. Ez a kevéssé elhanyagolható dolog elsikkadni látszik. Pedig ez is csupán következmény. Annak a következménye, hogy egy cigány kilopta az akkumulátort belőle. (Őt később elfogták, beismerte, de mivel nem ő a hivatalos verzió bűnöse, elengedték.) (Bár akkoriban még közel sem volt ennyire elterjedt népsport a színesfémgyűjtés, már voltak, akik átvették az ólmot az aksikból...) Nem állítom, hogy a piros jelzés megállította volna a sietős buszt. Ez egyáltalán nem biztos. De talán.

A hivatalos közlések szerint ma sem működött a biztosító berendezés. Miért nem? Nem lennék meglepve, ha hamarosan arra jutnának, hogy elloptak valamiféle kábelt, s ez okozta a balesetet.

S most kapaszkodj meg: Bárcsak így lenne! Igen, én erre vágyom, s meg is mondom, miért:

• Az áldozatoknak tökéletesen mindegy, ki miatt, miért történt a baleset, rajtuk nem segít.
• Talán így nem kellene megvárni egy újabb tragédiát ahhoz, hogy végre tegyenek valamit az ország vezetői a lopott fémek feldolgozóival/átvevőivel. (Mert nem azokra kell haragudni, akik lopnak, hanem azokra, akik megrendelik/átveszik tőlük.)

Talán belátható, hogy minden rasszizmus nélkül, csakis logikára és racionalitásra támaszkodva jutottam a fentiekre. A kijelentésem felelősségét vállalom.

lemondott a miniszter - link

Végre valahára! Nem gondoltam volna, hogy megérem azt, hogy Magyarországon egy politikus úgy reagál egy eseményre, ahogy az Nyugat-Európában szokás, és ahogy azt elvárja tőle a szavazópolgár.

Nyilvánvaló, hogy nem a miniszter vezette a vonatot, nem is ő buherálta meg a biztosító berendezést. De mivel ő a közlekedési ügyek legfőbb felelőse az országban, elvárható volt a lemondása. Legalábbis nyugaton az lenne. Nálunk eddig nem volt divat, hogy holmi "csip-csup" ügyek, mint őszödi beszéd, bányák, szőlőbirtokok, augusztus 20-a, október 23-a, stb. miatt  lemondjon az érintett politikus. És lám! Végre talán e téren is változás lesz az országban.

Ehhez "mindössze"  az kell, hogy az aktuálisan érintett politikusok hasonló módon reagáljanak minden hasonló esetben. De akkor ki ülésezik majd a parlamentben?

Őszinte részvétemet fejezem ki minden hozzátartozó felé. Sajnálom, hogy e tragédia -hacsak közvetve is- pozitív érzelmeket váltott ki belőlem.

Mintha lemaradtam volna valamiről...

Épp a Zone Europán néztem valami spanyol filmet, vacsora közben, amikor megszakították, s reklámblokk következett.

Számomra amúgy sem sugallnak túl sokat a televízióban vetített reklámok; nem tartom meggyőzhetőnek magam, hogy az X mosópor jobb annál, amit most használunk, hogy az Y pelenkának jobb a nedvszívó képessége a mienknél (mert a gyerek az összeset kipróbálta...), s nem jut eszembe tárcsázni a providentet, ha éppen pénzre van szükségem. (Ennek láttán egyébként visszasírom a középkort, amikor nemhogy 450, de 30-40 százalékért is pogromba kezdtek az egyszerű népek...) A Zone Europa reklámai mindezeken túltesznek, ugyanis bizonyára jól felfogott üzleti érdekből lengyel nyelven sugározzák őket. (Így persze egyből szórakoztatóak s mosolyogtatóak)

Az egyik lengyel reklám a Maybelline cég termékét, valami ajakfényesítőt hirdetett.

Nem tudom, más hogy van ezzel, én a következőre asszociáltam: Ha egy ilyen szájú nővel lenne randevúm, felmerülne bennem a kérdés, kivel mivel töltötte a megelőző 10-15 percet. De csókot semmiképpen nem akarnék adni neki.

A mai napon egy Loga nicknevet viselő kommentelő megvádolt. Megvádolt azzal, hogy elloptam a nevét. (Az erről szóló eszmecserét lásd itt.)

Számomra érthetetlen módon az Adidashoz és hasonló termékek nevének koppintásához hasonlította az esetet. Néhány hozzáfűznivalóm van még a dologhoz:

1. Nem tudom, miből gondolja, hogy ő előbb viselte a Loga nevet, mint én a Logét. Talán a statisztikák miatt. Ezek valóban azt mutatják, hogy 10 hónappal későbbről származik az első kommentem, mint az övé. Csakhogy én kb. 2006. november-decembere óta használtam ezt a nicket pókeroldalakon. Tehát így máris enyém a régebbi.
2. Biztos, hogy én loptam tehát a nevet, s nem ő?
3. Amúgy mi a fenéért lopna el bárki egy olyan nevet, amely viselőjének semmi egyedisége nincs?
4.  Bár azt írta, nem zavarja, a reakciói teljesen mást mutatnak.
5. Valószínüleg a saját blog zavarja.
6. Továbbra sem jöttem rá, mit takar a Loga név.

Hirtelen ennyi. Úgy is kommentek lesznek az érdekesek. (Talán.)

Bejövő

Az elmúlt szezonban paradox érzésem volt, amikor a TV2-n véletlenül rátaláltam a Beugró című műsorra. Furcsa volt korrekt, értelmes embereknek szóló műsorral kereskedelmi adón találkozni. Aztán helyreálltak a dolgok: a Beugró című műsor átkerült az állami tévéhez.

Az utóbbi idők legnézhetőbb műsorát ismertem meg az említett produkcióban. Végre nem prostituálják magukat azzal a színészeink, hogy idióta műsorokban mutatják be, hogy nem tudnak főzni, azzal, hogy politikai dolgokról, meglehetősen elfogultan és egyre szellemtelenebbül tereferélnek, vagy azzal, hogy idióta módon próbálnak elmutogatni egy fogalmat. Ne értse félre senki, ezekre is szükség van. A gond az, hogy az értelmiség egy jelentős része asszisztál ezekkel a nép hülyítéséhez és hülyének nézéséhez. (Persze jó pénzért.)

A beugró című műsor szereplői (Pokorny Lia, Kálloy Molnár Péter, Szabő Győző és Rudolf Péter) szintén színészek, de végre azt csinálják, amihez értenek: színészkednek. Általában ötletesek a szituációk, jók és szellemesek a színészi megoldások, s értékes humorhoz juthat általa az ember.

A legkevésbé sem hasonlít az Irigy Hónaljmirigy által bemutatott jelenetekhez. A suszter maradjon annál a fánál, amelyiket kapta. Az énekes énekeljen, parodizáljon, de ne színészkedjen, ha nem ért hozzá. Nem hasonlítható továbbá a legnézettebb magyar műsorhoz, illetve az abban megjelenő színészi játékhoz, ezt ugyanis egy-egy jobban sikerült gólyatábori performansz is lazán felülmúlja.

 A beugró színvonalas, szórakoztató, és ötletes. Még azt is elbírja, hogy a műsorvezető, Novák Péter általában túljátsza a szerepét, és nem nő fel a színészekhez.

Mindenkinek ajánlom!

avagy

a barbárok földjére jött keveredett szegény galliai Újlaky Virgine megpróbáltatásai és gyötrelmei

Még az olimpia alatt sokat hallgattam a Kossuth rádiót. Kénytelen voltam, mert a föld jellegéből adódóan a sportesemények munkaidőre estek. Még akkoriban közöltek több interjút arról az esetről, amit mostanában tárgyalnak. Jóllehet számos helyen olvashatunk róla, én is fűznék hozzá egy gondolatot.

A történet röviden: Újlaky Virgine, egy franciaországi vívónő már éppen abba akarta hagyni a vívást, mert nem került be a válogatottba, amikor édesanyja eszébe juttatta, hogy félig magyar is. (Nem tudom, de azért a sok Chevalier, Brochant és Matis között nekem feltűnt volna az iskolában vagy a postaláda előtt állva, hogy nem egészen franciás a nevem. No mindegy.) Gyorsan honosították, s bekerült a válogatottba. Ígéretet kapott, hogy bizonyos eredmények után nem csak csapatban, hanem egyéniben is indulhat. Azonban a szövetségi kapitány, annak ellenére, hogy ezeket elérte (azt hiszem, Mohamed Aidánál jobb eredményt ért el a ranglistán), nem tartotta be az ígéretet, s nem így nem indulhatott egyéniben. Ennek következményeként összeveszett csapattársaival, s finoman szólva nem nyújtott 100 %-os teljesítményt.

Az augusztusban vele készített riportban hangzott el a vádja, miszerint a csaparttársai kiközösítették őt, s nem barátkoztak vele. Ez igaz is. Ám van a dolognak egy másik oldala, ami, legalább is nekem, kicsit változtatott a leányzó fekvésén: Virgine nem beszél magyarul.

Bizonyára az én maradi és begyöpösödött gondolkodásom eredménye az a vízió, hogy a magyar válogatottak egymás között ne angolul, németül vagy szuahéliül beszéljenek, hanem magyarul. Kiközösítették szegényt, mert nem tudtak franciául. Sajnálhatnánk a kis Virgine-t, de annak tudatában, hogy már majd' két éve Magyarországon él, nem tesszük. Tudjuk, nehéz nyelv a magyar, de én két év alatt a busmann költészetet is magamévá tettem volna, nemhogy a vállalt hazám nyelvét. Ő nem törte magát, hiszen a többiek sem tanulnak franciául, hogy vele beszélgethessenek.

Ergo: Szegény kislányt nagggyon csúnyán kirekesztették az amúgy hírhedten gonosz vívónőink.

FTC-Haladás 1-2

Hosszú idő után végre normális magyar focit láttam a tévében. Nem, nem arról van szó, hogy hirtelen megtanultak labdát kezelni, cselezni, passzolni és lőni, mert aki azt állítja, hogy képesek erre a magyar csapatok, az vagy szakmabeli, vagy vak.

Arról van szó, hogy végre olyan mentalitást láttam a játékosoktól, amilyet elvárok tőlük. Ősfradistaként -másik kétmillió emberhez hasonlóan- az volt a vágyam, hogy egyszer játszhassak a Fradiban. Nyilván irreális vágy, de attól szép. (Szó sincs róla, hogy tettem volna érte valamit, de hát ki ne szeretne egyszer Umberto Ecoval borozni? Csak hogy ne az olcsó Pamela Anderson-os példt hozzam elő...) Szóval. Nem tudok annyira focizni, hogy akár egy megye III-as csapatba beférjek, de: Ha pályára lépnék, addig futnék (kb. 5 perc), amíg össze nem esnék a fáradságtól, vagy görcsbe nem állna a lábam. Én, kisigényű lévén, nem várok el sokkal többet a játékosoktól.

Ezek miatt a legkevésbé sem haragszom a játékosokra, amiért kiestek, mert a tudásuk legjavát adták. Az, hogy ez ennyire elegendő, sajnálatos, de változtatni rajta hosszabb időt vesz igénybe. De kivárjuk!

És még valami. Úgy gondolom, mindez az új angol edzőnek, Bobby Davisonnak köszönhető. Szóval: Thank you, Mr. Davison.

A különféle internetes médiumok ma beszámoltak arról, Póczai Zoltánt, a Zala megyei Sormás polgármesterét négyrendbeli csalásért és ötrendbeli magánokirathamisításért pénzbüntetésre ítélték, valamint hivatalából eltávolították. Eddig rendben is volna. Csakhogy:

• 90.000 forintra büntették. A jó életbe bele! A fenti bűncselekményekkel tényleg "csak" ennyit sikkasztott?!
• A bűncselekmények 2002-től kezdve zajlottak. Tényleg "csak" kilenc esetről volt szó?

De a legszebb még ez után következik: "A volt polgármestert sem első, sem másodfokon nem tiltották el a közügyek gyakorlásától, ez lehetővé teszi, hogy a most megüresedett posztra kiírandó időközi választásokon Póczai Zoltán újból indulhat jelöltként." Mecccsoda logika! Valaki, akit megbíznak azzal, hogy igazgassa a közvagyont, lop belőle. Megdorgálják, majd lehetővé teszik, hogy folytassa. Ez olyan, mintha a pedofil tanárt egy fegyelmi után ismét osztályfőnöknek neveznék ki, s megbíznák, hogy vigye el a gyerekeket kirándulásra egy erdei kulcsos házba.

Erre a történetre az tenné fel a koronát, ha Sormás bölcs polgárai ismét megválasztanák ezt a bűnözőt.

(Érdemes megnézni Sormás község honlapját, amely büszkén hirdeti, hogy az Informatikai és Hírközlési Minisztérium támogatásával készült. Különös figyelmet érdemel az impresszum, valamint a nagyreményű online újság aktuális, 2004. júliusi száma. Megnyugtató dolog tudni, hogy erre is költöttek a pénzemből.)

Éljen a mindezeknek helyet és lehetőséget biztosító Magyarország!

avagy a kettős mérce

Az imént volt szerencsém belepillantani a Viasat 3 Bár 2.0 című műsorába. Azt az ominózus jelenetet adták, amikor az egyik hölgy játékos gyakorlatilag lecigányozta a másik játékost. A híradások alapján egyértelmű az eset, amitől el kell határolódnia minden magyar embernek. Csakhogy, mint mindennek, ennek a dolognak is két oldala van. Legalább kettő.

Az első gondolat. A hölgy neve Zöld Zsófia. Anélkül, hogy magamra akarnám vonni az antiszemitizmus kellemetlen és vállalhatatlan bélyegét, megjegyzem, hogy a magyar nevek között a színeket jelentők viszonylag új keletűek, sok még száz évnél is fiatalabb. Arra akarok, kilyukadni, hogy míg Zöld Zoltán, Fehér Ferenc és Vörös Viktor kétszáz éve még viszonylag kevés volt az országban, voltak Grünök, Weißek és Rotok. Összefoglalva tehát: Számomra komikus, amikor az egyik kirekesztett kirekeszti a másik kirekesztettet. (És hova álljanak a belgák?)

A második gondolat. A többi játékos elmondása alapján a férfi, akit Z. Zs. megsértett meglehetősen arrogáns, több társának beszólt, és meglehetősen domináns jellem. Egy kiss túl erős válasz volt Zsófia részéről, amikor arra szólította fel társát, menjen vissza a Gangeszbe fürdeni. Miután a sértett ezen -teljesen jogosan- felháborodott, sok-sok percen keresztül dohogott, s felsőbbrendű válaszként leköpte (vagy csak szimulálta), majd lelocsolta kólásüveg tartalmával a nála fiatalabb, törékenyebb lányt.

A harmadik gondolat. Az említett szereplő, amellett, hogy a lány apját-anyját, lényét, életkorát, neveltetését és még sok mindent szidott, a következőt mondta: "... ez a kis gádzsi..." Aki egy kissé is jártas a romák kommunikációjában, tudja, hogy a szó mit jelent: paraszt. Persze véletlenül sem "földműves" értelemben, hanem ahogy az ember azt mondja valakire: mekkora paraszt. 

 "A Viasat 3 maximálisan elhatárolódik a Bár 2.0 egyik játékosának, Zöld Zsófiának kirekesztő mondataitól..." Ez eddig rendben is van. De azért megkérdezném: Mikor fog már valaki elhatárolódni attól, hogy a romák/cigányok (merthogy ki ennek, ki annak vallja magát) a tőlük különböző többséget egyszerűen parasztnak hívják?!

Taxidermia és Mamma Roma

Mivel a televízióban szinte kizárólag értéktelen, ötlettelen, unalmas filmeket adnak, s ráadásul azokat is szanaszét vágják, úgy gondoltuk, nem bízzuk a véletlenre, s a hétvégére kikölcsönöztünk két filmet.

 Az első este a nagy hírű Taxidermia megtekintésére ment el. Utólag áldom a véletlent, hogy nem vacsora közben kezdtül el nézni, ahogy az más esetben elő szokott fordulni, mert valószínüleg elment volna az étvágyunk.

A film, azon túl, hogy igen gyakran szándékosan gusztustalan, s túl megy az elfogadhatóság és a vetíthetőség határán, jó. Jó, mert nagyon igényesen vannak megkomponálva a jelentek, mert sokszor ötletes, mert nagyon jók a képzettársításai, s mert elgondolkodik rajta az ember.

Minthogy nem vagyok sem színi-, sem irodalom-, sem filmkritikus, csupán egy polgár, a legtöbbször úgy tudom felmérni -gyakran utólag- egy mű értékét, hogy mennyit agyalok rajta, mennyit gondolok rá, s mennyit elmélkedem a felvetett problémáin. Ilyen szempontok alapján a Taxidermia jó film, mert a megjelenített konfliktusok tovább dolgoznak az ember agyában. A szerencsétlen, félnótás katona, aki szenved a körülötte forgolódó nők keltette vágytól, a már gyerekként amorf kövérségre predesztinált sportevő, s a magatehetetlen apja zsarnokoskodásától szenvedő kommunikációra képtelen, némileg perverz preparátor történtetei egyenként is maradandóak lennének, s ennek következtében együtt még inkább azok. Az undorító képek mögött, gondolom, a bejárt életutak sejlenek fel, s ezért elfogadhatóak. A film után persze csak néztünk egymásra, mint a sült halak, s nem értettük a számos díjat, elismerést.

Összességében egy nehezen elfogadható, és nehezen emészthető, de jó film. Pálfi György és Pohárnok Gergely számomra már a Hukkléval is nagyot alkottak, ez a film pedig méltó folytatása annak az útnak, amit előttük igen kevesen (ha van egyáltalán valaki) jártak be.

A Mamma Roma kapcsán pont fordítva gondolná az ember. Pár évvel ezelőtt megkezdtem az ismerkedést Pasolini életművével, ám a bontakozó érdeklődés pár perc után értetlenségbe, kétségbeesésbe majd hosszan tartó undorba ment át. Most már tudom, hogy nem a Salo, avagy Sodoma 120 napjával kellett volna kezdenem, de ennek volt olyan híre, aminek nem tudtam ellenállni. Sajnos. Hosszú hónapokra mély nyomot hagyott a film, s a mangiare ige hallatán még máig is sokszor az ominózus anti-lakoma jelenet jut az eszembe, amit igazán senkinek sem kívánnék.

A Mamma Roma azonban más kategória. Míg könyvet nagyon ritkán hagyok félbe, egy átlagos filmet szinte bármelyik pontján abba tudom hagyni. Ezért volt nagy dolog, amikor pár éve a csatornák utolsó végigkapcsolása közben rátaláltam a Mamma Romára, s annak ellenére, hogy fáradt voltam, hogy nagyon késő volt, és már aludnom kellett volna, végignéztem. (Persze utólag néztem meg, mit láttam, s ki a rendező.)

Habár a film felkínál jópár olyan témát, amelyet egy aberrált rendező a végletekig elemezhetett volna, Pasolini ellenállt a kísértésnek, s gyönyörű szépen simította el ezeket: A prostituált anya nehézségei, a "barátok" és a fiútól erőszakkal általuk elragadott lány jelente, az elkövetett gonosztettek mind-mind ilyenek. Pasolini gyönyörűen kezeli az időt, s a közben eltelt történéseket, melyekre a dialógusokból derül fény. (Kevés dolgot gyűlölök jobban az amerikai filmekben, mint a "10 years later" típusú feliratokat, vagy a "London, England" féléket. Mert ha kiírja, hogy, Nairobi, Kenya, ám legyen, nem tudhatja mindenki. De azért amikor Londont és Párizst pontosítják, számomra dühítő, s egyben jelzi, nem én vagyok a film célközönsége.) Az utalások mesterien varrnak el egy-egy szálat, s tökéletesen magyarázzák a szereplők mindaddig érthetetlen viszonyukat egymáshoz. 

Mamma Roma teszi fel a kérdést: ki felelős azért, hogy valakiből bűnöző lesz? A szülők? Akik kényszerűségből  maguk is az árnyoldalon járnak? Vagy a világ? Amelyik nem tudja hasznát venni a képzetlen, anitszociális elemknek? E ponton kapcsolódik össze a két film, hiszen mindekettő kapcsán jogos a kérdés. Választ persze nem kapunk; azt magunknak kell megalkotnunk  műveltségünk és empatikus képességünk alapján.

Bemutatkozás helyett szóljon az első bejegyzés arról, akinek a nevét magamra öltöttem, s akivel ennek következtében több-kevesebb aspektusból azonosítom magam.

Loge Wagner operatetralógiájának, A Nibelung gyűrűjének egyik mellékszereplője. Wagner megpróbálta rekonstruálni Loki, az ismert germán isten nevének eredeti alakját, s így alkotta meg a Loge nevet. (Hasonló módon lett Odinból Wotan, stb.) Azt, hogy ez a kísérlet mennyiben nyugszik tudományos kutatások eredményein, s mennyiben Wagner fantáziáján, nem tisztem eldönteni, s talán nem is lényeges.

Loge több alkalommal kínál megoldást Wotannak, a főistennek, ám ötleteiről rendszerint kiderül, hogy csak tovább bonyolítják az eseményeket, hiszen újabb és újabb nehézségeket támasztanak. Leggyakrabban láng formájában jelenik meg, utalva ezzel a lángoló értelemre, az "isteni szikrára". Ő a legokosabb Wagner szereplői közül, ám sohasem derül ki pontosan, kinek az oldalán is áll: Wotant és az ő szándékait segíti, de véletlenül sem mondja el, mi lesz a következménye annak, amit megoldásként javasol.

A névválasztás, jellegéből adódóan nem lehet tökéletes. Nem gondolom, hogy tévedhetetlen vagyok, sem azt, hogy mindenkinek egyet kell velem értenie, s a legkevésbé sem tartom magam isteninek. Vannak dolgok, amikben igyekszem azonosulni Wagner alakjával, másokban nem. Az olvasó feladata eldönteni, mennyire sikerül eme szándék.

Vale