Szeretem a könyveket. A szakácskönyveket kevésbé, mert szinte csak a halászlét szoktam én megfőzni, azt meg tudom fejből. A valamiért különleges szakácskönyvekről azonban szívesen olvasok. A gusztustalanokról kevésbé.

Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket...

Rühellem az általánosítást, annak ellenére, hogy sokszor magam is beleesem a csapdájába. Különösen akkor rühellem az általánosítást, ha én vagyok a kárvallottja. Még inkább akkor, ha szándékosan általánosít valaki, s utána azon röhög a markába, hogy engem szétvet a düh. Vannak viszont olyan médiaszemélyiségek, akiket ezért fizetnek.

Tegnap este kapcsolgattuk a tévét. Pillanatra belenéztünk a Heti Hetesbe, de csak annyira, amennyit még tartós egészésgkárododás nélkül kibír az ember a demagógiából. Aztán átkattintottunk a rivális, kettes számú csatornára, s ott egy pillanat alatt sikerült felhúznom magamat.

A történelemtanításról

Az oktatási rendszer számos hibáját felmlegettem már a korábbi posztban. Ezekről nem is akarnék újra megemlékezni, inkább néhány ötletet osztanék meg veletek a történelem tanításával kapcsolatban.

Megszavazta a Tisztelt Ház a képviselők költségtérítésének megadóztatásáról szóló indítványt. Az MSZP által benyújtott javaslat, amit név szerinti szavazással kivétel nélkül támogattak a képviselők, az egész magyar politikai elit jellemző példája. Álságos, populista parasztvakítás, semmi más.

Már hónapok óta figyelem -feltételezem, sok társamhoz hasonlóan- a blogélet édesanyjának, az index-címlapnak a áldásos tevékenységét. Mi bloggerek olyanok vagyunk, mint a sok-sok kicsi gyermek, akik olykor értetlenül nézik, hogy a másik, aki semmivel sem jobb nálunk, miért kap többet a süteményből, mint mi.

Az irodalomoktatásról

Vannak olyan dolgok, amelyekhez mindenki ért. Ilyen a politika, a labdarúgás, és mostanság ilyen az oktatásügy is. Én sem vagyok ez alól kivétel, de annyiban különbözöm sokaktól, hogy van ötletem is arra, mit kellene tenni, s nem csak kritizálni, ócsárolni és fröcsögni tudok. Ebben a posztban az irodalomoktatást tekintem át, s ehhez írok néhány ötletet. Amennyiben értelmes párbeszéd alakul ki a bejegyzés alapján, néhány további tantárgyat is át fogok tekinteni.

Mint azt az egyik korábbi posztban jeleztem, megvizsgáltam, mennyire befolyásolja a blog látogatóit az, hogy egy mell van a bevezető rész mellett. Az volt a feltételezésem, hogy érvényesülni fog a cs.m.e.l.a., azaz a "csöccsel mindent el lehet adni" elmélet. A vizsgálat meglepő eredménnyel zárult.

Megvan az új közlekedési miniszter! A sokak számára eleddig ismeretlen Molnár Csaba eddig semmi említésre méltó dolgot nem csinált. (Mókás dolog leírni, de már ezzel is százszor szimpatikusabb, mint Bajnai miniszter úr.) Az azonban megdöbbentő tény, és sokakban kelt ellenérzést, hogy Molnár Csaba leendő miniszter úr mindössze 33 éves. Nem tudom, mi ezzel az emberek gondja, hiszen számos olyan arcot ismerünk, aki nála fiatalabban került pozícióba, persze ezek általában le is tettek valamit az asztalra. Lássunk néhányat:

Brutálisan lemészároltak egy családot. Anyát, apát és két gyermeket. A támadók minden bizonnyal váratlanul rajtaütöttek a családon, melynek tagjai olyan komoly koponyasérüléseket szenvedtek, hogy a helyszínen belehaltak a bántalmazásba. Minderre azonban csak következtetni tudtak a szakemberek, ugyanis...

Minek tennéd bankba a pénzed biztos kamatra, vagy minek fektetnéd üzletbe, részvénybe, megtakarításos életbiztosításba, amikor kölcsönadhatod az összespórolt forintjaidat úgy is, hogy annak is örülsz majd, ha visszakapod?

   Különösen mókás formájára bukkantam a pofátlan lenyúlásnak. A noba nevű oldalon olyan hálozatot próbálnak kiépíteni, amilyennel talán még a ferences szerzetesek is éhen haltak volna a középkorban. Ennek következtében természetesen számos mókás részletet lehet felfedezni, miközben egyre mélyebbre és mélyebbre süllyedünk ebben a mini-globalizációs átverésben.

Ilyenkor hol van a Négy Mancs?

Indiában az itt látható videó tanúsága szerint egy pillanatnyilag állás nélküli csembalóművész jóember azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy 20 másodperc alatt 200 darab élő gilisztát fogyasztott el. Ezzel a nagyszerű cselekedetével, azon túl, hogy komoly lépést tett a rák gyógyítása valamint a világbéke felé, egyúttal bekerült a Rekordok könyvébe. Rögtön meg is ragadom az alkalmat, hogy szívből gratuláljak hozzá, valamint az emberiség a magyarok nevében köszönetet mondjak. (Ha valaki esetleg ismeri az úr elérhetőségét, és beszéli a nyelvét, kérem, fordítsa le neki ezt, és juttassa el a feleségének.) Szokás szerint azonban van néhány észrevételem.

...Elvistől kérném a Jailhouse rockot, és küldöm mindenkinek, aki szereti

Mobiltelefont találtak a mutyizásról elhíresült Zuschlag cellájában, egy cigarettásdobozba rejtve. Az ügyészség közölte, hogy rövidesen leellenőrzik a híváslistát, és annak alapján esetleg kiterjesztik a vádat. Kíváncsian várom a vizsgálat eredményét: ha csak egy csöppnyi ravaszság szorult is Cusi fejébe, akkor nagyon mókás dolgok derülhetnek ki. Lássunk erre néhány példát:

Namost van ez a gyilkosság Gyönk mellett: egy elhagyatott úton az autó elé áll egy fickó, a sofőrt lelövi, kirángatja a tetemet, beül a nő mellé, és elhajt. Később, miután feltűnik neki a mellette ülő, halálra rémült útitárs, ismét megáll, kirakja, és elhajt. Borzalom.

Na és mit kezd ezzel a hírrel a média? Még meg sem száradt a virtuális nyomdafesték, máris elkezdik maszatolni az éppen alvadó sztorit.

A napokban délidőben rádióztam, és észrevettem a képernyő alján egy 12-es karikát. Jogos volt a korhatár, hát persze, hogy jogos. Végül is egy irodalmi műsor, amiben ráadásul a hírhedten véres, pornográf, obszcén, brutális és olykor mazochista Márai tollából származó regényt, a Szindbád hazamegy-et olvassák fel, percek alatt sok év pedagógiai eredményeit semmisítené meg.