Hosszú-hosszú hónapok hallgatása után megtöröm a csendet. Úgy tűnik, az elkövetkezőkben ismét lesz időm arra, hogy megosszam gondolataimat azokkal, akiket érdekel.

   Sok minden történt a világban és Magyarországon, mióta utoljára szólásra emelkedtem. Eltávozott az őszinteség bajnoka, szeretett vezérünk, de kaptunk helyette egy másik jótevőt, aki miatt vagy egy tucat ember már eddig is felakasztotta magát. Lekapcsoltak néhány politikust korrupció vagy más ügyletek kapcsán, a jobboldal tönkrenyerte magát az EP választáson, s a minap a gárda nevét zárdára változtatták. Ezen kívül leesett pár repülő, Talmácsi Baumgartner babérjaira tör, a Fradi feljutott, és CR7 is gazdát váltott.

   A megszokott tematikámon változtatni szeretnék: több személyes, valamilyen szinten hozzám kötődő dolgot szeretnék megírni, s igyekszem elszakadni az erős politikai száltól. Meglátjuk, mennyire sikerül.

Rögtön jövök.

(Welcome in Hungary)

Ha lesz időm, folytatni szeretném a blogot. Ha lesz időm.

Elnézést kérek attól a pár embertől, akik még rendszeresen ide-ide nézegetnek, s bíznak abban, hogy előbb-utóbb írok még valamit. Elnézést, amiért ilyen hosszan nem jelentkeztem.

Pár napja, a szokásos karácsonyi látogatások egyike során beszélgettünk relatíve ritkán látott rokonokkal arról, hogy nem csupán az a tragédia ebben az országban, hogy olyan miniszterelnök van, aki -miközben tudatja velünk, hogy nem fog lemondani és kinyalhatjuk- gátlástalanul belevigyorog az ember képébe, hanem az is borzalom, hogy létezik mellette nagyjából kétszáz ember, akik inkább félrefordítják a fejüket, s elhiszik, amit a székházban súlykolnak beléjük, mintsem hogy józan ésszel végiggondolnák a dolgot és tiszta lelkiismerettel lemondanának a mandátumukról. Erre tessék:

Relatíve gyorsan, egy hét elteltével sikerült rájönnöm annak az okára, hogy miért nem reagált senki az előző írásra: elfelejtettem élesíteni...
     Az elmúlt napoktól egy jelentős változáson megyek keresztül, s ez elég sok energiámat elveszi, azonban nem akarom nagyon elhanyagolni a blogot sem, s ezért gyorsan véleményt nyilvánítok.

Az éles szemű és rendszeresen vissza-visszalátogató olvasóknak feltűnhetett, hogy nagyjából másfél hete gyakorlatilag a nullára redukáltam az aktivitásomat, mind poszt-, mind kommentírás szempontjából. Ennek egyszerű oka, hogy jómunkásemberként maradt némi szabadságom, s ezt -nem kívánván vele szeretett pártunkat és kormányunkat gazdagítani- még az év végére kivettem. S mint a példamutató családapák lelkes követője megvontam magamtól az írott sajtót, s megvontam magamat is a blogvilágtól, hogy teljes mellszélességgel fordulhassak a jövő nemzedék egy aprócska szegmensének tökéletesítéséhez.

A napokban vezető hír is volt az indexen, hogy radikális állatvédők azzal keresnek maguknak igazságot, hogy a ZS kategóriás amerikai akciófilmekből eltanult kommandós módszerekkel összevernek egy-egy embert, aki állatokat kínzott. Nagyszerű. Már csak ez hiányzott.

Jópár rejtély van a számomra az ország működésének logikájában, de az egyik legnagyobb rejtély az aktuális külügyminiszter, Göncz Kinga személye. Rendben van, hogy az apukáját, Árpi bácsit sokra tartjuk, visszasírjuk, de ez a tisztelet nem öröklődik apáról fiúra-lányra. Nem a középkorban élünk, ahol az uralkodást Istentől való kiválasztottsággal magyarázták, amely továbböröklődik a család tagjaiban.

Olvasgattam a híreket, és meglepő módon megnyugodtam. Rádöbbentem ugyanis, hogy nem vagyunk kivételes eset, más országokban is művelnek irtózatos baromságokat, csak ott nem hőzöngenek miatta az emberek.
     A párhuzamos univerzumban létezik egy olyan ország, amelynek urai ugyanolyan baromságokat művelnek, mint a mieink, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy nekik van rá pénzük. Ez az ország az Egyesült Arab Emírségek.

Amikor azt hisszük, ennél már nem kerülhetünk mélyebbre, mindig jön egy újabb hír, s mint valami szorgos régész, újabb rétegeket ás elő jelenünk borzalmas bugyraiból. A mai napon a hónapokkal korábban már említett sormási polgármester, Póczai Zoltán és alattvalói gondoskodtak erről a hírről.

"Ne adjátok azt, a mi szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat lábaikkal, és néktek fordulván, meg ne szaggassanak titeket." Mt 7,6

Az elmúlt héten kemény gyomrost kaptam a blogvilágtól, s azóta is nehezen veszem a levegőt. A történet kezdetei a Pusztába kiáltott szó III. című bejegyzésre nyúlnak vissza. Aki viszonylag rendszeresen jár ide, tudhatja, hogy mefisto blogtársunk felvetésére kezdtem bele ebbe a sorozatba, mely -kommentjeivel együtt- különleges, hasznos, (legalább is annak gondolt), ám ugyanakkor gyakorlatilag szinte megvalósíthatatlan ötleteket ír össze különböző tantárgyak kapcsán.

Dühítő aktualitást kínál Seres Mária akcíójának Nyakó István és felesége, Nagy Nóra négy év alatt költségtérítésként felvett 36 millió forintja. Mint ismeretes, Seres Mária azért gyűjti az aláírásokat, hogy népszavazást lehessen kiírni azért, hogy csak számla ellenében kaphassák meg a költségtérítést a honatyák.

Számomra eleve vérlázító, hogy tiltakoznak ez ellen, hiszen ez mi mást bizonyít, mint hogy nem arra használják, amire felveszik. Mellesleg, ha a picon áruló néninek számlát kell adnia a három tojásról, akkor nekik miért ne kellene?

Az az ötlet jutott az eszembe, hogy mivel az Alexandra és a Libri is elutasította a hírdetési felületre vonatkozó ajánlatomat, megkérdem Seres Máriát, megengedi-e, hogy hirdessem az oldalamon. Természetesen megengedte, s egyúttal megköszönte a lehetőséget. És itt jöttök Ti a képbe. Azoknak, akik a hirdetéses verziót választották, és nem tudják/akarják kihasználni a fő felületet, szívesen rendelkezésére bocsátom az általam összetákolt alábbi reklámot.

Akit érdekel a dolog, írja be a kommentbe az emailcímét, s küldöm az instrukciókat.

Országútba kiáltott szó

Az autóvezetési morálunkból gyakorlatilag le lehet képezni az egész magyar valóságot. Sokszor azért büntetik meg az embert, mert nem tart be valami lehetetlen szabályt, sokszor azért, mert valóban hibázott, ám azokat, akik igazán súlyos dolgot követnek el, szinte semmiben sem különböztetik meg az átlagos vétkeket elkövetőktől. Arról nem is beszélve, hogy pénzzel majdnem mindent el lehet intézni.

A matematika-oktatásról

A hazai pályának számító történelem, valamint a szintén közel álló irodalom után a távolabbi matematikát boncolgatom. Annak ellenére, hogy humán beállítottságúnak vélem magamat, szerettem a matekot, sőt, harmadik-negyedikben emelt óraszámban tanultam, központi érettségit írtam belőle, (ami -a fiatalok kedvéért- kb. a mai emelt szintnek felel meg). Így, jópár év után visszagondolva azonban megváltozott róla a véleményem.

Jelentős kordokumentum került a boltokba a minap: Gyurcsány Ferenc, Magyarország törvényesen megválasztott miniszterelnöke kiadatta blogbejegyzéseit Blogkönyv 2006-2007 címen. A nagyívű könyvet hihetetlen marketing kíséri, egyebek mellett -bár önkéntelenül- de a bLoge is hozzájárul a hírdetéséhez. Néhány kérdés, gondolat merült fel bennem az opus kapcsán.